Emlékszem,
hogy soha nem vártam, hogy mikor hívsz. Hiszen olyan egyértelmű volt, hogy
mindig felhívtál, ha gondoltál rám, és beszélgetünk egy jót. Beszélgetéseink
tele voltak nevetéssel, csipkelődéssel és szeretettel, barátsággal egymás
iránt. Mindig hívtál, hogyha eszedbe jutottam és én észre sem vettem, hogy ez
nekem mennyire jól esik. Szerettem a mély hangodat, aztán egyszer csak vége
szakadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése