Eddig,
tévúton jártam megtévesztett amit láttam,
ködbe veszett félhomályban a fát magam alatt vágtam.
Közben, csalfa lelkek velem könnyen elhitették
hogy soraim tiszta kottái szívüket megihlették.
Én, hittem a szónak ami velem
elhitette,
hogy a boldogság kék madarát csak nekem repítette ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése